Egy úttörő étterem Isztambulban a '90-es években: a város első vöröshúsmentes étterme, a Zencefil

2017. július 08. 09:39 - Nar Gourmet

Isztambulban az éttermek között az első úttörő, vöröshúsmentes és elsősorban növényi ételek kínáló étterem a Zencefil volt. Az egyedülálló koncepció nem csak a törökök, de a turisták körében is rövidesen rendkívül népszerű lett annak ellenére, hogy a török konyháról mindenki rögtön a kebabokra asszociál. És, hogy honnan indult ez a történet és hogyan illeszkedik a mai trendekbe, az alábbi, Ferda Erdinç alapítóval készült interjúból kiderül.  

 Zencefil (jelentése: gyömbér) Isztambul legrégebbi vegetáriánus éttermeinek egyike, melyet még akkor nyitott meg, mikor vegetáriánusnak lenni nem volt annyira elterjedt mint manapság. Hogyan fogadták az isztambuliak ezt az új koncepciót?

A Zencefil története tulajdonképpen egy gyógynövényeket árusító üzletként kezdődött 1991-ben.  Az éttermet 1993-ban nyitottuk, akkor még a vegetáriánus étterem, mint fogalom sem létezett Törökországban. Isztambul első olyan étterme volt, ahol nem szerepelt az étlapon vöröshús, valamint az ételek többsége is zöldségalapú, húsmentes volt. Ez lehet, hogy nem tűnik különleges elképzelésnek, de abban az időben Isztambulban meglehetősen radikális megközelítésnek számított. Ennek ellenére nagyon gyorsan híre ment és még nekünk is meglepő volt, hogy mekkora érdeklődést mutattak a vendégek az újdonságaink iránt. Érdekes tapasztalat volt, hogy az első években a legtöbb férfi vendégünk meglehetősen erős kétségekkel tért be hozzánk, mert attól tartottak, hogy ha vörös húst nem esznek, nem fognak tudni jól lakni. Ezenkívül számos olyan vöröshúsmentes étel került az étlapunkra, melyek abszolút újdonságnak számítottak, más isztambuli étteremben nem voltak elérhetőek. A vendégeink ezen ételek irányában először egy kicsit távolságtartóak voltak és nehezen vették rá magukat, hogy kipróbálják őket, azonban egyúttal, mivel más, hozzánk hasonlóan vállalkozó-szellemű, újdonságokat bemutató étterem akkoriban nem létezett, mi kerültünk reflektorfénybe és nagyon sokan érdeklődve fogadták, amit csinálunk. A Zencefil volt az első étterem, mely kizárólag extraszűz olívaolajat használt a főzéshez (vajat egyáltalán nem), helyben készítette a péksüteményeit és nagy hangsúlyt fektetett a minőségi borkínálat összeállítására is.

zeytinya_l_lar.jpg

Zöldséges előételek

Honnan jött az ötlet, hogy egy ilyen egyedülálló éttermet nyissanak? Az emberek egészségesebb táplálkozásra nevelése volt a cél vagy valamelyik alapító vegetáriánus és szerette volna ezt a táplálkozásmódot bemutatni éttermi formában is?

Én, mint az étterem alapítója nem igazán arra koncentráltam, hogy teljesen húsmentes éttermet nyissak, inkább az volt a célom, hogy az egészséges táplálkozást helyezzem előtérbe. Nem (ki)oktatni szerettem volna a vendégeket, inkább alternatívákat ajánlani, bemutatni.  

És, hogy honnan jött az ötlet?

Ez egy hosszú történet :) Jelenleg is dolgozom azon a könyvön, mely az étterem történetét és az én gondolkodásmódomat kívánja bemutatni. Nem is feltétlenül a vegetáriánus lét áll a középpontban, inkább a változatos zöldségalapú ételek, az egészséges főzési módok, az olívaolaj használatának bemutatása tartoznak az én alapelveim közé. A Zencefilt sem egy igazi vega étteremként nyitottuk meg, ugyanakkor a vegák és vegánok számára hosszú időn keresztül talán az egyetlen étterem volt, ahol elegáns környezetben ehettek számukra megfelelő ételeket. Részemről a különböző étkezési formák ismerete, az újdonságok iránti kíváncsiságom és a külföldi tapasztalataim (6 évig éltem és tanultam Montrealban) vezettek oda, hogy elhatározzam az étterem megnyitását, melynek alap koncepciója a Kanadában akkor már oly elterjedt “health food” vagyis egészséges/egészséghez hozzájáruló étel” volt. Első körben Isztambul Ortaköy negyedében nyitottuk meg az éttermet 1991-ben. Hamar rájöttünk, hogy ez a koncepció itt, Törökországban még lehet, hogy túl korai és az emberek még nem állnak készen rá, hogy ezt befogadják. Így először inkább gyógynövénybolt formában üzemeltünk, melynek egyszerre volt egy nagyon egyszerű étlapja is, melyen péksüteményeket, leveseket és salátákat kínáltunk. Aztán később döntöttünk úgy, hogy nyitunk egy igazi, a la carte éttermet. Én egyébként is eleinte egy kicsike kifőzdeként képzeltem el leendő helyemet, ehhez képest a végén mégiscsak egy igazi étterem vált belőle.

Ha minden igaz, azért is kellett új helyre elköltözniük, mert akkora volt a forgalom, hogy a kezdeti pici hely, már nem tudta kiszolgálni a vendégsereget. A vendégeik többsége külföldi vagy török? Hogyan hat a forgalmukra a Törökországba irányuló turizmus elmúlt évekbeli visszaesése?

Igazából nem is azért költöztünk új helyre, mert hatalmas forgalmunk lett volna, hanem mert szerettünk volna egy olyan éttermet, mely egy igazi, minőségi étteremhez illő konyhával rendelkezik, ahol minden elképzelésünket meg tudjuk valósítani. Nem is állítottunk eleinte össze egy teljes a la carte menüt, csak néhány ételt ajánlottunk. Mindössze 5 asztallal kezdtünk és lassan bővülve 10 évig működtünk azon az új helyen Beyoğlu városrészben.

A vendégeinket illetően természetesen egyre több lett a külföldi vendég, akik nem csak turisták, hanem itt élő, visszatérő vendégek is voltak. Mi voltunk a környék egy külföldiek körében legnépszerűbb étterme. És természetes, hogy megérezzük a mostani visszaesést. Turisták alig jönnek, sok külföldi elköltözött, amit jól mutat, hogy a turisták többsége leginkább vasárnap jött hozzánk, manapság viszont már nem nyitunk kis aznap, mert egyszerűen nincs vendég.

Ön szerint mennyire nyitottak a törökök az új étkezése trendek irányában? Mennyire nehéz vegának vagy vegánnak lenni Isztambulban?

A törökök a ‘90-es évek elején nagyon konzervatív gondolkozásúak és kevéssé informáltak voltak. Számos olyan alapanyagot tudnék felsorolni, melyet először mi használtunk, melyeket először nálunk tudtak megkóstolni. Friss gyömbér, friss bazsalikom, tárkony. Sőt a vendéglátó egységek nagy többsége sosem használt gombát azokban az években, de szóját is nálunk ehettek elsőként. Korábban természetesen sokkal nehezebb volt vegának lenni, a vegánságról pedig szerintem a többség nem is hallott. Manapság egyre több olyan hely nyílik, mely ezeket az igényeket hivatott kiszolgálni, de a Zencefilhez hasonló széles választékot szerintem még senki nem tudott felmutatni. Mindegyik hely inkább kísérletező jellegű, picike helyek ezek. Illetve vannak olyan éttermek, akik igyekszenek meglovagolni a jelenlegi trendeket, magukat igazi vega étteremnek kiáltják ki, de attól még sül ott hús a konyhában és én ezt nem találom túl etikusnak.


Ön szerint a tradicionális török konyha mennyire tud megfelelő választékot nyújtani a vegák számára? Európában a török konyháról mindenki a kebabokra és dönerre asszociál, pedig elképesztően kreatív az önök gasztronómiai kultúrája a zöldségek felhasználása terén. Önök ezeket mutatják be vagy inkább nemzetközi jellegű menüjük van?

Valóban rengeteg fajta zöldséges ételünk van, de ezek többsége inkább előétel, húsmentes meleg főételek körében nem túl nagy a választék. A török vendéglátóhelyeken pedig szinte mindenhol a húsok kerülnek reflektorfénybe. Ennek társadalmi oka is van, hiszen a húsevés a gazdagságot szimbolizálta mindig is. Ezért a legtöbb zöldségalapú ételünkbe, mely abszolút megállná magában is a helyét főételként, a törökök legtöbbször mégis tesznek bele apróra vágott vagy darált húst. Ezért a mi menünkön főleg a kezdeti időkben sok volt az olyan étel, amihez a nemzetközi vegetáriánus fogások adták az ihletet, de természetesen vettünk át ötleteket a különböző török régiók konyháiból is. Úgy gondolom, hogy mára egy teljesen egyedi, csak ránk jellemző ízvilágot, egyik régióhoz vagy nemzethez sem köthető ételsorral működik. Például számos variáció készül a francia eredetű quicheből vagy az olasz lasagne-ból, de igazi Zencefil módra. Tehát elmondható, hogy nem viszünk kifejezetten török tradicionális konyhát, de természetesen sok ihletet veszünk belőle, illetve sok olyan török regionális zöldséges étel van, melyet mi mutattunk be először Isztambulban.

lazanya.jpg

Vega lasagne

Ön vegetáriánus? Ha igen, hol szokott általában enni, ha nincs kedve főzni? Keres egy teljesen vega éttermet vagy bemegy bármelyik kifőzdébe és eszik a húsmentes kínálatból?

Én nem vagyok vegetáriánus, de elsősorban zöldséges ételeket eszem, viszonylag ritkán fogyasztok húst. Van néhány kedvenc halas éttermem, illetve tradicionális török kifőzdém itt, a környéken, de azokon kívül nem nagyon szeretek étterembe járni. Nincsenek nagy elvárásaim, csak az, hogy minőségi alapanyagokból készüljön az étel, nagy odafigyeléssel, legyen egészséges és persze ne túl drága.  Sajnos ezt a kombinációt szerintem viszonylag kevés helyen találhatjuk meg. Persze nyilván erre hatással van a jelenlegi turisztikai helyzet is, hiszen minden étterem nehézségekkel küzd.

Mondta, hogy a vegánság néhány éve még egy teljesen ismeretlen étkezési mód volt. Ez mennyit változott mostanában? Nálunk például a jobb kávézókban már egyértelmű, hogy tartanak növényi tejeket.

A vegánság valóban nagyon új még Törökországban. Ráadásul Anatóliában ez nem is igazán érthető, kivitelezhető, hiszen a joghurt alapvető táplálékunk, szinte mindenhez azt esszük. Még Isztambulban sincs túl sok hely, ahol növényi tejeket lehetne kapni. Mivel kicsi a kereslet, a kínálat sem bővül gyors tempóban. Mi próbálkozunk folyamatosan vegán ételek fejlesztésével és kínáljuk is őket a menün, de még viszonylag kevesen keresik, így a megtérülés is problémás. A jelenlegi krízishelyzetben pedig pláne nem szeretne senki kísérletezni, mert a többség örül, ha megél és nyitva tud tartani. Mindenki igyekszik minél szélesebb rétegeket elérni ennek érdekében, így szerintem szinte senki nem engedheti meg magának, hogy csak vega vagy vegán ételeket kínáljon. De ugyanakkor a fiatalok részéről lassan, de biztosan növekszik az igény az ilyen jellegű ételek iránt, úgyhogy lehet, hogy hamarosan nagy változásoknak lehetünk majd tanúi.

Mit ajánl, mit próbáljunk ki feltétlenül, ha betérünk az ön éttermébe?

Mivel mindig idényzöldségekkel dolgozunk, ez változó, de egy vega quiche vagy lasagna sosem fog csalódást okozni. Isteniek a zöldséges pilávok és csodás articsókás ételeink is vannak. És persze ne hagyják ki nyáron az általunk készített fagyikat, sorbet-kat se!

Szólj hozzá!

Ahol a csirke nem hús, de van vegán-barát város vegán fesztivállal

2017. június 27. 17:23 - Nar Gourmet

“Dehogy, ebben az ételben nincs hús.. csak csirkével készült! Ja, hogy vegetáriánus vagy?! Kiszedegetjük belőle a húsdarabokat, semmi gond!.. Ja hogy, nem csak szimplán diétázol, hogy formába gyere, hanem meggyőződésből nem eszel húst?? Nem értem…”

Ez egy mindennapos jelenet volt még a 2000-es évek elején a törökországi éttermek többségében. (Azt persze fontos megjegyezni, hogy törökül az et, vagyis hús szót csak vöröshúsokra használják, szárnyasokra nem.)  Egy olyan országban volt ez jellemző, ahol ezerszer kreatívabban dolgozzák fel a zöldségeket a tradicionális anatóliai vagy akár mediterrán régiókban, mint sok más ország a világban. Hogy mennyire nehéz vegának vagy vegánnak lenni Törökországban, ez máig vita tárgya... Van aki szerint lehetetlen vagy legalábbis frusztráló, mert az éttermekben úgy néznek az emberre, ha kifejezetten vega ételt kér, mint egy földönkívülire. Ugyanakkor ha bemegyünk egy esnaf lokantasiba, ami nagyjából a magyarországi házias kifőzdéknek felel meg, onnan vegaként is biztos jóllakottan távozunk, hisz a levesekből, ún. olívaolajos zöldséges ételekből, előételekből és salátákból, biztosan össze tudunk válogatni egy komplett menüt is akár, anélkül, hogy külön hangsúlyoznunk kéne, hogy mi vegetáriánusok vagyunk.

Nem mondom, hogy akkora vegaforradalom söpörne végig az országon, mint pl Tel Avivban, ahol már a lakosság közel harmada vega vagy vegán, de azt bizton állíthatom, hogy elkezdődött valami. Törökországban egyelőre több ember tartja fontosnak, hogy olyan termékeket használjon, melyeket nem teszteltek állatokon, vagy olyan ruhákat hordjon, melyhez nem használtak állati eredetű alapanyagot, mint azt, hogy kizárólag növényi alapú étkezésre térjen át. Ugyanakkor megalakult a Vegánok és Vegetáriánusok Egyesülete és még számos olyan állatvédő szervezet, mely ezeket a táplálkozási, illetve életmódokat támogatja, egyre több étterem ajánl kifejezetten vegáknak vagy vegánoknak szánt ételeket, beindult a hús és tejtermék helyettesítő termékek importja, illetve törökországi gyártása, bevezették az Európai Vegetáriánus Védjegy használatát, nemrég bejelentették, hogy a világon elsőként Törökországban kezdte meg működését egy teljesen a vegán értékeknek megfelelő textilkészítő üzem és ami a leghihetetlenebb, hogy nem csak vegán fesztivált szerveznek évente egyszer a nyugat-törökországi Didim városában, de Barcelona után hivatalosan ők lettek a világ második vegán-barát városa!!! Hihetetlenek! Ha egyszer ott beindul valami, ők nem játszanak kicsiben :))

Természetesen nem utolsó sorban motiváló tényező volt a visszaeső turizmus fellendítése is a tengerparti városban, de a vegán-barát önkormányzat képviselőinek nyilatkozatai alapján tényleg komolyan gondolják a vegán étrend, sőt a veganizmus alapvető értékeinek bemutatását és népszerűsítését. Áprilisban első alkalommal rendezték meg a Vegetáriánus és Vegán Fesztivált, melyen kapásból több mint 300 standon mutatták be a kiállítók termékeiket (tartós élelmiszerek, frissen főtt ételek, nyers alapanyagok és egyéb vegán termékek: textilek, kozmetikumok, lakberendezési tárgyak, stb.) A város lakossága nagy lelkesedéssel vett részt a fesztiválon, rengeteg külföldi és belföldi turistát is vonzott az esemény, a standokon bemutatásra kerültek a régió tradicionális húsmentes ételei, valamint a húsos ételek vega és vegán változatai, a helyi éttermek pedig szintén speciális menükkel készültek a fesztivál idejére. A standok kínálatát számos főző és kézműves workshop, veganizmusról szóló előadások és jógaórák egészítették ki.

A fesztivál promo videóját alább nézhetitek meg:

 Mindemellett pedig a fiatalok közt egyre többen tartanak igényt a húsmentes éttermi kínálatra, így Isztambulban és a nyugat-törökországi nagyvárosokban gomba módra szaporodnak a vega és vegán éttermek, illetve a régóta működő vendéglátóhelyek is számos új növényi alapú fogást vesznek fel étlapjukra.

Ilyen például az isztambuli Community Kitchen, melynek tulajdonosa fejébe vette, hogy a nemzetközi vegán fogások mellett a tradicionális török ételek is, mint a lahmacun (darált húsos török pizza), Iskender kebap (vékonyra szelt marhahús pidével paradicsomszósszal és fokhagymás joghurttal) vagy az ayran (sós joghurtital) vegán verzióját is elkészíti. Ezeket mind le is fotózza, sőt sokszor recepteket is közzétesz facebook oldalán. Állítólag barna rizsből isteni vegán ayran készíthető, ezt muszáj lesz nekem is kipróbálnom :)

És ha már a recepteknél tartunk, elindult a vegansef.com oldal is (sajnos csak török nyelven) ahol érdekes cikkeket és rengeteg vegán receptet találhatnak az érdeklődők.

Azt hiszem érdemes néha tőlünk keletre lévő barátainkra figyelni!

Ennek örömére gyertek el ti is a Nar Gourmet török húsmentes hónapjának záróeseményére, a török vegán vacsorára! Jelentkezzetek mihamarabb, mert már csak pár hely maradt!

Én pedig beírom a jövő évi naptáramba áprilishoz ezt a vegán fesztivált, nem lenne rossz kilátogatni! :) Ki tart velem?

0x0-1488916728815.jpg

Szólj hozzá!

Török ízbomba 15 perc alatt - gránátalmás bulgursaláta

2017. június 15. 22:01 - Nar Gourmet

A török konyha egyik legfontosabb alapanyaga a bulgur, amelyet ezernyi fajta ízesítéssel tálalnak akár előételként, akár salátaként, köretként vagy főételként. Törökországban szerintem nem létezik olyan ember, aki ne ismerné a kısır nevű salátát, mely egy elképesztően friss ízbomba! Nem véletlen, hogy akárkinek készítettem el eddig, mindenkit levett a lábáról. Ráadásul az egyik kedvenc török szakácsnőm, egy szuperkreatív lány, Refika Birgül kiadott egy könyvet, Narlı tarifler, azaz Gránátalmás receptek címmel, amit természetesen be is szereztem és ebben szerepel a kısır triplán gránátalmás változata, ami még csodásabb, mint az eredeti recept. Ez az étel egy esszencia! Összesűrít megannyi ízt, melyek nekem a török gasztronómiát jelentik és elkészítése is szimbolizálja a török háziasszonyok főzéshez való hozzáállását, vagyis, hogy milyen fontos, hogy szívünket, lelkünket és leginkább kezünk erejét és melegét átadjuk egy ételnek. 

imag1706_1_1.jpg

És ha már úgyis húsmentes hónapot tartok a blogon (részletekért látogassatok el a www.facebook.com/nargourmet.hu oldalra), következzen hát az egyik kedvenc receptem, mely nem utolsósorban vegán is :)

Narlı kısır

2 pohár aprószemű bulgur (török nevén ince vagy köftelik bulgur)

2 marék rukkola

4 db újhagyma

3/4 pohár gránátalmalé (frissen facsarva vagy dobozos)

3 marék gránátalmamag

1 ek paprikapaszta

1 ek sűrített paradicsom

1,5 kk morzsolt török pirospaprika (vagy kevésbé csípős chili)

1 kk őrölt pirospaprika

1 kk bors

2 kk só

1,5 kk őrölt római kömény

1 ek gránátalmaszirup

3 ek citromlé

10 ek olívaolaj

Tegyük a bulgurt egy tálba, öntsünk rá 1 pohár meleg vizet és lefedve hagyjuk állni. Keverjünk össze a fűszereket, a paradicsom- és paprikapasztával. A zöldeket vágjuk apróra és tegyük félre. 10 perc múlva öntsük az összekevert hozzávalókat a bulgurhoz és gyúrjuk 10 percig. A kezünk melegétől és a nyomástól megnyílnak a bulgurszemek és beszippantanak minden illatos fűszert! Végül keverjük hozzá a zöldeket a kezünkkel, de ekkor gyúrni már nem kell. Öntsük rá a gránátalmaszirupot és a citromlevet, épp hogy egy picit kavargassuk meg, szórjunk rá gránátalmamagokat és locsoljuk meg a tetejét még egy pici olívaolajjal! Kész is, szobahőmérsékleten isteni! :)

kisir.jpg

ui: A hozzávalókat a Baross utca 109. alatti török élelmiszerboltban beszerezhetitek. Megéri beruházni, mert pl. egy üveg gránátalmaszirup akár egy évig is elegendő lehet, salátákhoz szuper kiegészítő.  

nareskisi.jpg

(Fotók: Pinterest)

3 komment

Török húsmentes gasztrohónap Budapesten - interjú az ihletadó Steiner Kristóffal

2017. június 01. 14:51 - Nar Gourmet

Néhány hónappal ezelőtt átálltam a pult másik oldalára és kivételesen nem én tartottam főzőkurzust, hanem én tanultam, nem is akárkitől, Steiner Kristóftól, a vegán életmód itthoni nagykövetétől! A lelkesedés és vidámság, amivel a workshopot tartotta, szerintem mindenkire pár perc alatt átragadt és ezt a jó kedvet csak fokozták azok az egyszerűen elkészíthető, mégis fantasztikus ízbombák, amiket főztünk, sütöttünk, kóstoltunk! Természetesen nem bírtam megállni, hogy rá ne kérdezzek, miért adott török nevet a kutyájának (alább találjátok a választ), majd pillanatok alatt fény derült arra, hogy Kristóf számtalanszor járt már Törökországban és nagy rajongója az országnak! Kristóf adta az ihletet ahhoz, hogy utánajárjak, mi is a helyzet vega és vegán téren Törökországban? Mennyire népszerű táplálkozási irányzatok ezek, illetve ha csak a tradicionális török gasztronómiát nézzük, mennyire megoldható a húsmentes étkezés? És ahogy egyre jobban beleástam magam a témába, elhatároztam, hogy bemutatom itthon, a török konyha az általános vélekedéssel ellentétben rendkívül sokszínű és kreatív a zöldségek felhasználása terén. Végül annyi ötlet gyűlt össze, hogy egy egész hónapnyi programsorozat kerekedett belőle, melynek részleteit a bejegyzés alján találjátok, de most jöjjön egy mini- interjú Kristóffal, a húsmentes török hónap ihletőjével az ő törökországi kapcsolatairól:

kristof.jpg

Nagy népszerűségnek örvendő kiskutyád, Özge török nevet visel! Ha minden igaz, a névadás arra a korszakra vezethető vissza, amikor rajongani kezdtél Törökországért! Hogyan indult ez a nagy szerelem?

Bármily infantilisan hangzik, Tarkan, a híres török énekes volt az első inspirációm: tizenévesen imádtam a zenéjét, a stílusát. A második “löketet” Ferzan Özpetek olasz-török rendező “Törökfürdő” c. filmje adta, amelybe teljesen belebolondultam. Végül az első törökországi utazásom Bodrumba pecsételte meg a szerelmet, ami azóta is tart. Özge egyébként úgy kapta a nevét, hogy volt egy török baráti társaságunk Magyarországon, még a 2000-es évek elején, és az egyik srácot, aki jó haverom volt, Özgének hívták – bár tény, hogy főként női név Törökországban, azért pasik is viselik, így aztán úgy voltam vele: egy kutyának se derogálhat.

Én személy szerint nem hiszek a nemzetekhez kötött gasztronómiában, hiszen a határok változnak, az ételek pedig egy állandóságot jelentenek a különböző régiókban. A török és az izraeli konyha, az arab országok gasztronómiája, mint rendkívül színesek és változatosak és sok közös jegyet hordoznak. Vannak olyan török ételek, amiket otthon is szívesen elkészítesz vagy esetleg olyan általad megálmodott receptek, amiket török ételek ihlettek?

Való igaz, hogy a török-görög-libanoni-izraeli-palesztin konyha nagyon hasonló finomságokat vonultat fel, ráadásul sokaknak meggyőződése, hogy a kulináris találmányok csakis a sajátjai. Én nem ilyen vagyok: ahelyett, hogy nacionalitáshoz kötném a fogásokat, lenyűgözve tanulmányozom az egyes régiókban készült, nüansznyi eltéréseket: mitől lesz a libanoni humusz habosabb, mint a görög, a török és az izraeli töltött szőlőlevél fűszerezése miben tér el, vagy épp mik azok a fogások, amelyek szakasztott egyformák a határ mindkét oldalán. Rengeteg meze fogást készítek – csak úgy magunknak, és a tel avivi lakáséttermünk számára is - amelyeket az utazásaim inspiráltak.

Vegetáriánusként szerintem könnyen el lehet boldogulni a törököknél a rengeteg isteni mezével és zöldséges főételekkel, de annyi tejterméket fogyasztanak, amit nehéz kikerülni! Szerinted miért lehet az, hogy Izraelben rendkívül gazdag a vegán kínálat, de Törökországban ez még nem annyira népszerű?

Senki sem tudja, hogyan lett Tel Aviv tíz év alatt vegán paradicsom: a lakosok közel 20%-a vegetáriánus, és közel 10% vegán, egy ilyen közegben pedig már nem is annyira az éttermek diktálják a kínálatot, hanem a fogyasztók igényei. Azt hiszem, ha Törökországban (és máshol a világban) erős igény lenne a növényi alapú étkezésre, a “vegán bumm” épp olyan gyors és látványos lenne, mint Tel Avivban volt.

Közel tízszer jártál Törökországban! Mit ajánlanál nekünk, hova kell elmennünk és mit kell megkóstolnunk mindenképpen?

A kedvenc kis falum, ahol a madár sem jár Gümüslük, egy tengerparti kis község, ahol egy szikla orom tetején, a falu szélén várja a vendégeket a Limon étterem – igazi kis kulináris ékszerdoboz, különösen naplementekor feledhetetlen élmény.

ozge.jpg

Kristóf és Özge :)

(forrás: www.facebook.com/steinerkristofoldala) 

És természetesen az interjú nem lehetne teljes egy recept nélkül! Ha már a blogom szimbóluma/névadója a gránátalma, íme az egyik kedvenc saláta-receptem Kristóftól: kinoasaláta gránátalmamagokkal, pisztáciával

Ha pedig megjött a kedvetek a vega/vegán finomságokhoz, várlak titeket  szeretettel a júniusi húsmentes programsorozatom állomásain!

 Június 18. délelőtt

vendégszakácsként török vegán étel készítése a Pancs - gasztroplaccon

Június 18. délután

török vegán főzőkurzus a chefparade cooking school / főzőiskolaban

Június 24.

török húsmentes reggeli a Nar Gourmet lakásétteremben

Június 25.

török vegán workshop a Pancs - gasztroplaccon

Június 27-30.

török vegán heti menü a Kozmosz Vegán Étteremben

Június 30.

török vegán vacsoraest a Kozmosz Vegán Étteremben

Részletekért kövessétek a Nar Gourmet facebook oldalát!

Szólj hozzá!

Güllaç - rózsavizes édesség Ramadánra... vagy bármikorra!

2017. május 27. 18:04 - Nar Gourmet

Megkezdődött a Ramadán, a muszlimok egy hónapig tartó böjtje. Múlt évben írtam róla, hogy bár napközben a muszlim hívők nagy része igyekszik betartani a böjt előírásait és nem eszik, nem iszik, ahogy lemegy a nap, olyan különleges ételek kerülnek az asztalra, melyeket az év más szakában nem vagy csak elvétve készítenek.

Egyik ilyen jellegzetes étel a güllaç, melyet hatalmas mennyiségben készítenek ez alatt a hónap alatt a cukrászdák és a háziasszonyok is.

Életemben először én is elkészítettem ezt a desszertet, mely garantálom, hogy a világ egyik legegyszerűbben összedobható édessége!

A 15. század közepéig a török népcsoportok körében rendkívül elterjedt volt a kukoricakeményítőből és vízből készített yufka, melyet nem sütöttek, hanem a napon szárították addig, amíg a papírvékony tészta törékenyre keményedett. Ha enni akartak belőle édes tejet forraltak, belemártották, ami ettől megpuhult. Idővel a tejet rózsavízzel kezdték el ízesíteni, aminek következtében “güllü aş”-ként vagyis rózsás ételként kezdték el emlegetni ezt az édességet és mely kifejezésből alakult ki az évszázadok alatt a “güllaç” név.
Ez a desszert, ha minden igaz, 1489-ben tűnt fel először az oszmán szerájban. A legenda szerint mikor a szeráj szolgálói Kastamonu városában jártak, egy Ali Usta nevű mester nem tudta őket mással kínálni mint száraz yufkával. Hogy ízletesebbek legyenek a yufkák, cukros tejbe mártotta őket. Annyira megszerették a szerájbeliek, hogy Ali Ustát a Konstantinápolyba vitették és megtették az édességekért felelős főmesternek. Ekkor már a napon való szárítás helyett kifejezetten yufkasütésre alkalmas lapos, felforrósított fém felületen sütötték százszámra a güllaçhoz használatos speciális yufkatésztát. Ha minden igaz a szultánoknak is kedvence lett, annyira, hogy még Szulejmán szultán gyermekei körülmetélésének ünnepén is ezt szolgálták fel.  
Jól mutatja mai népszerűségét is, hogy évente csak Törökországban 250 tonnát készítenek belőle. Mivel egy yufkalap kb. 30 grammos, ez azt jelenti, hogy évente kb 8.330.000 készül belőle!

Én a tradicionális rózsavizes változatot készítettem, de az oszmán korban számos ízesítési változata létezett: pézsmát használtak az illatosításra, kaymakot (sűrű török tejszínt), hogy még gazdagabbá krémesebbé tegyék.

Ramadánkor azért is lett az legnépszerűbb édesség, mivel a baklavafélék annyira édesek és sziruposak, hogy megterhelik a böjt alatt érzékenyebbé vált gyomrot, míg ez a tejes édesség könnyű és kímélő, akár a késő esti órákban is fogyasztható, nem terheli meg a gyomrot.

imag1179_1_1_1.jpg

 Hozzávalók:

1 csomag güllaç yufka (török élelmiszerboltokban ált. 250 grammos kiszerelés kapható)

1,2 liter tej

1 vizespohárnyi cukor

1 ek rózsavíz (indiai, kínai és török boltokban is beszerezhető)

2 marék dió

2 marék pisztácia


imag1165_1.jpgimag1170_1.jpg

Forrósítsuk fel a tejet a cukorral, majd mikor levettük a lángról, keverjük hozzá a rózsavizet. Öntsük a tejet egy nagy, kerek, magas tálba. Fogjuk a yufkatésztákat egyesével és mártsuk vagy forgassuk bele a széleit a tejbe, hajtsuk félbe és tegyük egy négyszögletes edény aljára. Ha a felét belehajtogattuk, daráljuk le együtt a diót és pisztáciát és szórjuk meg a nedves yufkát a darálék nagy részével. Ezután hajtogassuk rá a többi yufkát. A végén merőkanállal locsoljuk rá a maradék tejet, úgy hogy mindenhova egyenlően jusson. Ha langyosra hűlt, tegyük be hűtőbe és hagyjuk még pihenni 1 órát. Tálaláskor vágjuk kockákra és szórjuk meg a tetejét is darált dióval, pisztáciával és gránátalma magokkal.

És itt egy videó is segítségként:

Jó étvágyat! :)

3 komment
süti beállítások módosítása