Nagyjából ez a frappáns mondat hangozhat el egy török anyuka szájából, mikor a gyereke bejelenti, hogy vega vagy vegán lesz. Mert hogy igenis léteznek vegák ott is, ahol a kebap és a köfte (török fasírt) az úr.

Szóval arra jutottam, hogy írok egy bejegyzést a török vegákról. És hogyan jött ez az őrült ötlet? Tulajdonképpen onnan, hogy a március 11-i az oszmán szeráj gasztronómiai kultúrájáról szóló előadásomra készülve is sokat olvastam az oszmán kori egészséges étkezésről, valamint egy kedves blogger barátnőm (kardamom.24.hu) is arról faggatott az előadás után, hogy beszéljek még többet a zöldségek szerepéről a török, illetve az oszmán konyhában. Bevallom őszintén, először kicsit megtorpantam, hiszen nekem is a húsos ételek jutnak először eszembe, ha a török konyhára gondolok. Nem is véletlenül, hiszen ugye a mai törökök ősei Közép-Ázsiából Anatóliába vándorolt, állattenyésztő nép voltak, vagyis étkezésükben a hús játszotta a fő szerepet. Onnantól fogva, hogy Anatóliában letelepedtek és keveredtek az ott élő növénytermesztő népekkel, kezdett kialakulni az az igen gazdag oszmán konyhakultúra, mely a 16. században élte fénykorát. A közép-ázsiai szokások, Anatólia fantasztikusan gazdag zöldség és gyümölcs kínálata, a Selyemúton érkező fűszerek és szárított élelmiszerek, arab és perzsa hatás... ezek mind-mind hozzájárultak ahhoz a hihetetlen kínálathoz, amit a szeráj konyhájában megtalálhattunk és ami kicsit visszafogottabb verzióban, de a köznép asztalán is megtalálható volt. De még a legnagyobb bőséget felsorakoztató időszakban sem csak a has megtömése vagy az étkezés okozta élvezet hajszolása jelentette a fő célt. Még ennél is fontosabb volt az egészséges táplálkozás. Ugyanis már akkor is úgy tartották, hogy a betegségek kizárólag az étrend megváltoztatásával, illetve a vadon növő gyógynövények használatával gyógyíthatóak.

És hogy jön ez a török vegákhoz? Azt hiszem a kapcsot az egészségtudatosság jelenti. Sokan persze vitatják, hogy nekünk embereknek valóban jót tesz-e, ha nem eszünk húst? Ebbe most nem is mennék bele, hiszen ez egy külön posztot megér, és bár én sem viszem túlzásba a húsfogyasztást, az igazi vegák biztosan meggyőzőbben tudnának nálam érvelni :)

Én, illetve az a török vega lány, akinek egy igazán inspiráló cikkét olvastam arról, hogy milyen Törökországban vegának lenni, szóval mindketten úgy gondoljuk (és szerintem sokan vélekednek még így), hogy csak hallgassunk a testünkre és az megmondja, hogy mit kíván. Valaki egy napot sem bírna ki szalonna és kolbász nélkül, valaki elvan fél adag csirkével egy hétig. Ha valami olyat erőltetünk a szervezetünkre, ami nem jó neki, úgyis tiltakozni fog. Ha szemetesládának használjuk a testünket és mű ételekkel tömjük teli, mű ízekhez szoktatjuk, annak látható jele lesz előbb vagy utóbb. És itt kanyarodjunk vissza az oszmánokhoz. Ők azt vallották, hogy nem csak a nátha a betegség, hanem már az is, ha nem jól érezzük magunkat, mert valahogy felborult bennünk az egyensúly. Csak hallgass, figyelj és eszerint étkezz! Nincs szükség gyógyszerekre 100 mellékhatással vagy ezerfajta karcsúsító, méregtelenítő, akármilyen mű étrend-kiegészítőkre. Ismerd meg azt, amit a természet ad és használd, mert így nem csak a testeddel leszel egyensúlyban, hanem a természettel és a világgal is.

De vajon tényleg lehet vegának lenni a temérdek kebap világában? Szerintem egész jó eséllyel! Számtalan szakácskönyvet olvastam már ki és megannyi étterem, kifőzde és utcai árus kínálatát kóstoltam végig és bár az előtérben a hús áll, ennek az illata terjeng mindenhol, ha jobban belegondolunk, rengeteg joghurtos gabonabetéttel vagy hüvelyesből készült krémlevessel találkozhatunk. Az olívaolajos ételek pedig külön kategória a törököknél, úgy mint a leves vagy a húsos főétel. Ezek olyan hideg vagy meleg ételek, melyek zöldségből készülnek és vagy már a főzés során olívaolajjal kevert vizet használnak az elkészítésükhöz vagy a végén öntözik meg bőséges olívaolajjal. És hát ott vannak a pilavok, a rizsből vagy bulgurból készült ételek, melyek az általános vélekedéssel szemben nem csak köretek lehetnek, hiszen színes, illatos, főtt vagy sült zöldségekkel isteni finom főételként is funkcionálhatnak:

Vagy hogy a korábban említett újságíró lányt hozzam ismét példának: igenis vannak olyan törökök, akik nem kívánják a kebapot. Viszont elalélnak a frissen sült kenyér illatától, semmire sem cserélnék le a reggelire készített menemenjüket (lecsó török változata, nagyon apróra vágott zöldségekkel és sok tojással), az uzsonnára elmajszolt simitet, sajtot és paradicsomot vagy a vacsoraként dukáló szárított babból készült egytálételt. És ahogy végiggondolom, bár van még mit tanulnom a török konyháról, már most egy jó hosszú listát össze tudnék írni a török húsmentes ételekből.

Nekem már csak egy kérdés motoszkált a fejemben, mit csinál egy török vega az áldozati ünnepkor, mikor minden második sarkon bárányt vagy birkát vágnak vagy ha nem vágnak, akkor is nagyüzemi mennyiségben főzik/sütik otthon. Hát igen... ez nagy dilemma, hiszen hogyan legyen valaki jó muszlim, ha nem vesz részt ezen a fontos vallási ünnepen, nem főz együtt a családdal, sőt mi van ha neki van már családja, ahol mindenki vega? Erről is olvastam számos véleményt..én most azt osztanám meg, amelyik nekem a legszimpatikusabb volt: a vallási szokások, rituálék fontos részei életünknek, megszépítik, színesítik hétköznapjainkat és sok ember számára valóban egy módját jelentik annak, hogy istenhez közelebb kerüljenek, hitükben elmélyedjenek. De nem
ezen múlik, hogy valaki jó ember-e vagy úgymond “igazán vallásos”-e. Egy vega is lehet jó muszlim, hiszen ő békében él a környezetével és amit isten teremtett, annak életét nem veszi el saját boldogulása érdekében.

Legyünk ilyen vagy olyan módon vallásosak, áldozzunk bárányt vagy együnk csak növényeket, mindegy is, legyünk egyensúlyban magunkkal és környezetünkkel, más nem is számít! :)