Ti miket szoktatok főzni a külföldi ismerőseiteknek, amikor az igazi tradicionális magyar konyhát szeretnétek bemutatni? Gyanítom gulyás leves, pörkölt, disznótoros kerülnek első körben az asztalra. Szerintem nem sokunknak jutna eszébe, hogy főzeléket készítsen, mert sajnos valahogy ennek az ételnek nincs túl előkelő helye recepjeink között. Sokan a szegények eledelének tekintik, sokan pedig azért nem szeretik, mert gyermekkorukból csak valami agyonlisztezett trutyi maradt  meg az emlékezetükben, amiben úszkál néhány szétfőtt zöldség darab. Ugyanakkor az elmúlt években kezdjük újra felfedezni a főzelékeket, ha egészségtudatosak vagyunk, akkor a főzelék egy részét leturmixolva önmagával sűrítjük be liszt helyett és egyre újabb és újabb zöldség-fűszer kombinációkat próbálunk ki, amikből igazán finom meglepetések születhetnek.

Mikor néhány héttel ezelőtt meghívást kaptam az Isztambuli Magyar Intézettől, hogy gasztro programsorozatuk részeként főzzek magyar ételeket egy vega étteremben Isztambulban, rögtön az jutott eszembe, hogy eljött a főzelékek ideje, most végre nem gulyást kell készítenem, hanem bemutathatok egy olyan ételfajtát, amit a törökök is első kóstolásra kedvelni fognak!

A törökök elképesztő változatosan tudják felhasználni a zöldségeiket és megkockáztatom, hogy számos kifejezést is használnak erre. A sulu yemek (szó szerint vizes étel), a türlü (szó szerint változatos) és a borani mind hasonló ételeket takarnak, melyek lényege, hogy egy vagy több fajta zöldséget megpárolunk/megfőzünk és azt egytálételként fogyasztjuk, melyet kenyér vagy rizspiláf egészíthet ki. A törököknél nem jellemző a sűrítés, tehát sem liszttel, sem leturmixolt zöldségekkel nem sűrítenek, ezek az ételek valahol a mi sűrű, tartalmas leveseink és főzelékeink között vannak félúton.

Egyik kedvenc török zöldséges egytálételem tökkel és csicseriborsóval

Legutóbbi isztambuli utamon az egyik legnépszerűbb sulu yemeket próbáltam ki, melyet én szimplán csak híg babfőzeléknek hívnék. Isztambulban Szulejmán szultán mecsetje mellett, ahol az oszmán korban rászorulóknak felállított szegénykonyhák működtek, ma turisták és helyiek egyaránt élvezik a végtelenül egyszerű, de mégis híressé vált kuru fasulye-t (szó szerint szárazbab). Egymás mellett legalább 5-6 kifőzde árulja ezt az ételt, természetesen mindegyik saját titkos receptje szerint elkészítve azt. Én a húsmentes verziót próbáltam, mely mellé kaptam egy kis tál olyan sűrű joghurtot melyben megállt a kanál és csudafinom, friss ropogós kenyeret.

Kuru fasulye a Süleymaniye mecset mellől

Miközben élveztem ezt a főzelékszerű ízes ételt, döntöttem el véglegesen, hogy a vega étteremben mindenképp kell egy főzeléket is főznöm, ha már a magyar zöldséges ételeket mutatom be.

Így történt aztán, hogy elkerültem az ázsiai oldalon, Kadiköy negyedben található Pasaj Cook&Book vega étterembe, melynél barátságosabb helyet régen nem láttam már. A kis kifőzde vezetője Beyhan, vagy a tűzhely mellett áll és főzi az aznapi levest, sulu yemeket vagy ül az ablakban a kis bárszékén és miközben sodorja a töltött szőlőleveleket, mindenkihez, aki elsétál mellette az utcán, van egy kedves szava! Kadiköynek ez a Moda nevű része egy olyan aprócska kis szelete Isztambulnak, ahol egy pillanatra elfelejtkezünk arról, hogy a városban még 20 millióan laknak rajtunk kívül és órákat autózhatunk a városon keresztül úgy, hogy mást sem látunk, csak felhőkarcolókat. Moda egy kis ékszerdoboz, ahol szinte egy faluban érzi magát az ember és Beyhan olyan volt ebben a kis faluban, mint mindenki mammája.

Amíg ő a levest főzte, addig én Nemes Nórival, a Nosalty újságírójával főztem az esti magyar vacsorára zöldborsó főzeléket, gombapaprikást, céklatócsnit és rizskochot. Ahogy közeledett a vacsoraidő, egyre több törzsvendég érkezett, majd a kifejezetten a magyar ételek miatt érkezőkkel megtelt a helyszín. Mindenki minden ételt végigkóstolhatott a svédasztalról, én pedig közben röviden meséltem a ételekről és arról, hogy tulajdonképpen mind a magyar, mind a török konyha mennyi rejtett vega kinccsel van teli! Érdemes lenne egymástól minél többet tanulnunk és felfedezhetnénk, hogy a bulgur gombócokból készült pörköltszerű török étel néha egész jó húshelyettesítő lehet vagy, hogy az általuk imádott lencse és bab milyen szuperfinom főzelékként elkészítve.

Magyar est Isztambul egyik vega éttermében

És ha már bab, jöjjön a végére a kuru fasulye receptje:

1 hagyma

1 zöld erőspaprika (ere és magjai kiszedve)

1 ek paradicsompaszta

1 ek paprikapaszta (török boltban beszerezhető és akár fél évig is eláll)

2 pohár borlotti bab (lehet beáztatva, előfőzve vagy konzerv)

1 kk őrölt pirospaprika

fél kk morzsolt török pirospaprika vagy chilipehely

fél kk római kömény

só, bors

sűrű joghurt

Vágjuk fel apróra a hagymát és a zöldpaprikát, pirítsuk meg alaposan, majd adjuk hozzá a paprika- és paradicsompasztát és pirítsuk még együtt 1 percig. Utána mehet bele a bab, jól keverjük össze és pirítsuk még min. 5 percig. Ezután jöhet hozzá annyi víz, hogy min. 2 ujjnyira ellepje és mehetnek bele a fűszerek is. Főzzük még kb 5-10 percig, majd tálaljuk forrón, együnk mellé joghurtot és friss kenyeret!

Ha azt mondom török desszert, te azt mondod, baklava! Valószínűtlenül édes, ragad, csöpög, hízlal, kikészíti az érzékeny fogakat, elképesztő nehéz elkészíteni.. és mégis meghódította a világot és évek óta már minket, magyarokat is kényeztet! (bár tény, hogy itthon még sehol nem találtam olyan fantasztikus pisztáciás baklavákat, mint Törökországban!)

Közel-Kelet, Mediterráneum egy része, Balkán és a Kaukázus - területek, melyek mind magukénak vallják a baklavát. Összeköti az arabokat, törököket, örményeket, görögöket, bolgárokat és még sok-sok népet!

Állítólag már a bizánciak is ezzel kényeztették magukat, mikor életüket egy kicsit édesebbé kívánták tenni, ugyanakkor a közép-ázsiai népek körében is előfordul ennek a desszertnek 1-1 változata.

Valószínűleg a baklava őse a vándorló türk népektől származik, akik mivel nem kemencében sütöttek kenyeret, inkább egy felforrósított lapon yufkát (a baklavához is használt vékony tészta) készítettek. A yufka rétegek közé ezer fajta tölteléket tettek, ha édesen akarták fogyasztani, mehettek bele az öszetört magvak és a méz minden mennyiségben. Valahogy így születhetett a baklava. Ez az étel aztán találkozott a perzsák körében, akkoriban nagyon kedvelt, sütőben sütött, mogyoróval, pisztáciával töltött édességekkel és kettőjük nászából születhetett a baklava. Mai formáját az oszmán korban nyerte el, a vele kapcsolatban született legelső feljegyzés a Topkapi Palota egy 1473-ból származó füzetéből származik. Később aztán a nagy utazó, Evliya Çelebi is beszámol arról, hogy milyen finom volt ez a baklava nevű édesség. A későbbi leírásokból tudni lehet, hogy a baklavát leginkább a palotában, azon kívül pedig a nagy ünnepekkor fogyasztották. Ahogy múlt az idő, egyre vékonyodott a tészta és ez bizony már igazi mesteri hozzáértést kívánt. Így eljött az az idő, amikor már nem készíthette bárki a baklavát, nagy elismerés illette azt, aki igazán szinte átlátszó vékonyságúra tudta kinyújtani a tésztát. A fogadókban is az új szakácsokat úgy tesztelték, hogy rizspiláfot és baklavát kellett készíteniük, a szultáni szerájban pedig mindig külön felelőse volt a baklava-készítésnek, hiszen a szultánok nagy kedvencévé vált ez a finomság. Még az utolsó szultán, VI. Mehmed 1920 áprilisában adott ebédjének is egyik desszertje a baklava volt, amint arról a vacsoráról megmaradt írott menü tanúskodik.

Na de azóta sokat változott a cukrászat és vele a baklava is! Ha bemegyünk egy baklavaboltba, beleszédülünk a választékba és szinte biztos, hogy cukorsokkal szédelgünk ki az üzletből azok után, hogy mindenbe egy kicsit belekóstoltunk :)

Nézzük a legérdekesebb variációkat! Ismerve a nevüket és tartalmukat, legközelebb talán könnyebben eligazodtok a baklava-rengetegben! :)

Kuru baklava (száraz baklava)
A száraz arra utal, hogy nincs sok nedvesség a baklavában (vagyis kisebb az esélye, hogy rácsepegtesd a ruhádra a ragadós szirupot :) ) Ez kicsivel kevesebb cukorszirupot és több pisztáciát tartalmaz, mint a szokásos baklavák, ami miatt kicsit könnyedebb, de mégis intenzívebb íze lesz. Ez a legjobb választás, ha utaztatni akarod, mert tovább eláll, úgyhogy ezt válaszd, ha legközelebb ajándékként hoznál valamit haza a törököktől!

Çikolatalı Baklava (csokis baklava)
Miért is ne kombináljuk ezt a két mennyei édességet és kreáljunk valami teljesen újat? A csokival töltött baklava az egyik kötelező eleme kell hogy legyen a következő törökországi kirándulásodnak!

Havuç dilimi baklava (répa formájú szeletbe vágott baklava)

Legtöbbször mogyoróval töltött répaformájúra vagy inkább tortaformájúra vágott baklava :)

Şöbiyet
És akkor szintet ugrunk és elérünk a Şöbiyethez, ami nem más, mint egy háromszög formára hajtott kis baklavatáska rengeteg pisztáciával és töltelékként kaymakkal (sűrű török tejszín) - ha még nem lett volna elég kalóriadús az édesség enélkül is! Ja és persze a törökök nem játszanak kicsiben, ők általában extra kaymakot is kérnek mellé, hogy jobban csússzon.. :))

Yaprak şöbiyet (levél şöbiyet)
Képzeld el a világon legeslegvékonyabbá nyújtott baklavatésztát a fent említett háromszögbe hajtogatva! Tömd meg pisztáciával és kaymakkal annyira, hogy majd szétdurranjon. Na ez az amitől szerintem, ha csak rágondolunk, már hízunk 5 kilót! De azért próbáljátok ki, isteni!!!!

Sütlü Nuriye (tejes Nuriye -utóbbi egy lánynév)
Mi lenne ha a cukorszirup helyett tejet öntenénk a baklavára? Állítólag ez akkor lett népszerű, amikor a ‘80-as években korlátozták a cukorfogyasztást. Mivel az embereknek nagyon ízlett ez a változat is, ezt is továbbkészítik a klasszikus verzió mellett.

(Fotók: Pinterest)

Itt a hétvége és úgy néz ki, hogy jó idő ígérkezik, így aki megteheti még kiülhet a kertbe/teraszra falatozni és élvezni az indián nyarat. Ilyenkor senkinek nincs kedve órákat eltölteni a konyhában főzőcskézéssel, ugyanakkor jól esik, ha még tudjuk élvezni egy kicsit a nyári zöldségeket!

Néhány héttel ezelőtt megrendeztem a lakáséttermemben az első rakı (ánizspálinka, a törökök legnépszerűbb alkoholos itala) estet, amire 10 fajta mezével készültem. Mindegyiket elképesztő egyszerű elkészíteni, úgyhogy megosztok most veletek néhányat! Dobjátok össze őket valamelyik délután, vegyetek mellé friss kenyeret vagy pitát, olívabogyót, sajtot és hip-hop kész a török mezevacsora, amiből akár órákig lehet kényelmesen falatozni az esti napsütésben egy jó könyv/bor/beszélgetőtárs mellett :)

Ezme (csípős paradicsomsaláta)

Az ezme saláta az egyik legnépszerűbb salátafajta a törököknél. Szinte minden étteremben megtalálható és a rakıhoz való mezék közül sem maradhat ki soha! Természetesen ahány ház, annyi szokás, mindenki másféleképpen készíti. Van aki egész krémszerűre, van aki inkább salátajellegűre. Alábbi inkább az utóbbi kategóriába tartozik. 

Hozzávalók:

1 kígyóuborka

2 paradicsom

3 zöld paprika (ha nem tudtok a török boltból beszerezni, akkor vegyetek hegyes,csípős paprikát és vágjátok ki az erét, ha nem szeretitek a túl csípős ízt)

1 vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

1 ek paprikapaszta (ha nem tudtok török boltból beszerezni, próbáljátok meg bármilyen, boltban kapható, lehetőleg kápiapaprikából készült krémmel helyettesíteni)

2 ek gránátalma-ecet vagy citromlé

2 ek olívaolaj

1 kk szárított menta

só

Hámozzuk meg az uborkát és a paradicsomokat, majd a hagymával, paprikával és fokhagymával együtt vágjuk nagyon-nagyon apróra őket. (ha inkább krémszerű állagot szeretnénk, aprítógépbe dobjuk bele a zöldségeket és daráljuk rusztikusra)  Keverjük össze őket egy tálban. Egy másik tálkában keverjük össze a többi hozzávalót és öntsük rá a zöldségekre. Ha szeretjük az erőset, benne hagyhatjuk a paprika erét vagy szórhatunk bele török, morzsolt, erős pirospaprikát (pul biber) vagy chili pelyhet.

Babagannuş (paradicsomos padlizsánsaláta)

Ezt a salátát gyakorlatilag az összes közel-keleti ország saját nemzeti ételének tekinti. Természetesen mindenhol picit másképp készítik, én most egy olyan variációt mutatok be, melyet még egyszer egy Törökország földközi-tengeri régióját bemutató szakácskönyvből lestem el.

Hozzávalók:

1 kg padlizsán (a dundi, gömbölyű fajtából)

6 zöldpaprika vagy kápiapaprika

3 paradicsom

4 gerezd fokhagyma

1 kis csokor petrezselyem

5 ek olívaolaj

3 ek gránátalma-ecet (vagy ha nem tudunk beszerezni, akkor citromlé)

½ kk  török, morzsolt, erős pirospaprika vagy chili pehely

só

Szurkáljuk meg a padlizsánt és süssük grillen vagy maximum hőmérsékletre állított, lehetőleg légkeveréses sütőben a paprikával és paradicsommal együtt (nem kell egyiket sem meghámozni). Néha forgassuk meg őket és ha már mindegyik megpirult és a padlizsánba beleszúrva érezzük, hogy a belseje szinte krém állagúra puhult, akkor tegyük őket félre kicsit hűlni. Amikor langyosra hűltek, hámozzuk meg őket, a padlizsánba vágjunk egy nyílást és kanállal kaparjuk ki a belsejét. Vágjuk fel őket apróra. A fokhagymát mozsárban törjük össze sóval és adjuk a zöldségekhez. Vágjuk fel apróra a petrezselymet és vele együtt mehet a zöldségekhez a többi hozzávaló is. Jól keverjük össze és szobahőmérsékleten puha kenyérrel kitunkolva együk! :)

Rum pilakisi (babsaláta krumplival és sárgarépával)

Ennek az ételnek a neve az Oszmán Birodalomban élő görög származású kisebbségre (törökül rum) utal, mivel ők készítettek elsősorban pilaki ételfajtákat. A pilaki szó egy ételkategóriát vagy főzési módot takar, méghozzá azt, hogy az étel fő összetevőjét (jelen esetben a babot) sárgarépával, fokhagymával, petrezselyemmel és jó nagy adag olívaolajjal főzik. Annak ellenére, hogy ez egy kisebb közösség jellemző étele, mára a törökök is teljesen magukénak vallják és előszeretettel fogyasztják mezeként, sokszor akár a rakı kísérőjeként.  

Hozzávalók:

1 pohár kisszemű fehérbab (legyen konzerv, mert azzal nincs annyi munka:) )
2 paradicsom
1 sárgarépa
1 krumpli
1 vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
1 kk szárított petrezselyem
2 kockacukor
1 pohár olívaolaj
só
1 szál angolzeller levelével együtt
víz

Vágjuk apróra a hagymát és egy lábosban, forró olajon pirítsuk aranyszínűre. Adjuk hozzá a babot, kis darabokra vágott paradicsomot, sárgarépát, fokhagymát, pirítsuk egy kicsit a zöldségeket, majd mehet bele a cukor és annyi víz, hogy épp ellepje. Fedő alatt főzzük, amíg a zöldségek meg nem puhulnak. Az utolsó 5 percben adjuk hozzá a petrezselymet és a zellerszárat egészben. Zárjuk el a lángot, majd szobahőmérsékleten fogyasszuk!

(Fotók: Pinterest)

Elképesztő tempóban rohan a nyár, csak kapkodom a fejem, hogy már megint melyik gyümölcsnek/zöldségnek múlt el a szezonja! Bár általában én előre nézem ki a recepteket és azok szerint vásárolok be, most úgy döntöttem, hogy a meleg évszak hátralevő néhány hetében mindenféle tervezés nélkül összegyűjtöm a kosaramba a piacon fellelhető legszebb idényzöldségeket és azokhoz keresek majd török recepteket. 

Így tettem most hétvégén is és többek között néhány szépséges tököt vittem magammal haza, majd Törökország földközi-tengeri régióját bemutató szakácskönyvben találtam egy szuperegyszerű receptet hozzá, a tökből készült musakkát. Ez nem az a verzió, amit az itthoni gyorséttermek többségében árulnak elképesztő mennyiségű besamellel és sajttal leöntve, hanem egy sokkal könnyedebb változat. Azért is szeretem nagyon ezt a török receptet, mert mint sok másik, bebizonyítja, hogy nem kell ezerfajta fűszert használni ahhoz, hogy egy étel igazán ízes legyen. Szerintem sokan neki sem állnának e recept alapján elkészíteni az ételt, mondván, biztos semmi íze, ha ilyen kevés alapanyag kell hozzá. Hát nagyon tévednek! Ebben az ételben érezhetitek minden egyes hozzávaló finom, természetes ízét, nem beszélve arról, hogy nem sok idő összedobni, mégis meglehetősen nagy adag lesz belőle. 

Az eredeti receptben darált bárány- vagy birkahús szerepel, ami természetesen erőteljesebb ízt ad az ételnek, de ha valami könnyedebbre vágytok, készíthetitek pulykahúsból is. Ezenkívül a törökök töknek hívják a cukkínit és a mi kisméretű cukkínink méretéhez hasonló török tököt is, melynek ugyanolyan fehéres színű a héja, mint a mi főzőtökünknek. Mivel nem volt időm elszaladni a török élelmiszerüzletbe, ezért én magyar tököt vettem hozzá, amivel csak azért volt kicsit több macera, mert nem volt elég egyszerűen felkarikázni, mint az eredeti receptben, hanem először félbevágtam, kivájtam a belét, majd úgy szeleteltem felt. 

Na de mostmár jöjjön a recept!

Kabak musakka

1 kg tök

500 gr darált hús (birka/bárány/pulyka)

1.5 ek paprikapaszta (török boltban, keleti fűszereseknél beszerezhető, nagyon sokáig eláll a hűtőben, úh akár hónapokig is kitart egy üvegnyi)

3 hagyma

4 zöldpaprika (a törökök hegyes zöldpaprikát használnak főzéshez, ami náluk nem csípős - ha nem tudtok érte elugrani a török boltba, vegyetek magyar hegyes csípős paprikát, szedjétek ki az erét, magjait, mossátok át és máris használható:) )

5 paradicsom

olívaolaj, só, bors

Hámozzátok meg a tököt, (ha magyar tököt használtok, vájjátok ki a magos részét), vágjátok fel ujjnyi vastagságúra és egy felforrósított serpenyőben 1 ek olívaolajon, nagy lángon pirítsátok oda mindkét oldalát (nem kell, hogy megpuhuljon, csak piruljon meg). Miután mind kész van, az üres forró serpenyőbe dobjátok oda egy 1 ek olajon a darált húst pirulni. Egy kis levet fog engedni, ha ezt elforrta, jöhet hozzá a 3 apróra vágott hagyma, só és bors. Pirítsátok együtt addig, míg a hagyma aranybarna nem lesz. Ezután jöhet hozzá 1.5 kanál paprikapaszta és az apróra vágott zöldpaprikák. Pirítsátok még 5 percig, majd öntsetek hozzá 1 pohár vizet és forraljátok fel.

Egy kerámiatálat béleljetek ki a pirított tökszeletekkel,  majd halmozzátok rá a hagymás-húsos keveréket.  Vágjátok fel karirkákra az 5 paradicsomot és rendezzétek el a tetején, majd sózzátok meg még a tetejét. 

Dobjátok be a sütőbe alul-felül sütős módban 200 vagy légkeverésesen 180 fokra és süssétek addig, hogy a paradicsom megpiruljon!

Jó étvágyat! :)

Nektek mi az az egyetlen íz, ami bármikor a nyarat juttatja eszetekbe? Nekem egész biztosan a görögdinnye! A gyümölcs, amit az én anyukám frissen sült meleg kenyérrel majszolt gyerekkorában két kézzel, ami a forró nyári napokon szinte vérré válik, úgy szippantja be a szervezetem az édes nedűt és amit a törökök friss, fehér sajttal párosítanak, a magyarok és törökök nagy kedvence egyaránt!

Egy gyümölcs, melynek története egybefonódik már a fáraók időszakával. Tutanhamon sírjából ugyanis kerültek elő görögdinnye magok, sőt Líbiában is találtak 5000 éves magokat. De vajon minek tettek egy sírhelyre görögdinnyét? Állítólag az egyiptomiak úgy gondolták, hogy a fáraóknak hosszú utat kell megtennie, mielőtt a túlvilágra érnek, ehhez pedig folyadékra van szükségük, amit tökéletesen biztosít a görögdinnye húsa (annak ellenére, hogy az akkoriban ismert vad görögdinnye még közel sem volt ennyire lédús és finom, mint amit ma ismerünk). Egy, a National Geographic-nak dolgozó újságíró még az 1920-as években is azt tapasztalta, hogy a hosszú eltarthatósága miatt rendkívül nagyra értékelik ezt a gyümölcsöt Szudánban, rengeteget tárolnak belőle a száraz időszakra nagy folyadéktartalma miatt.

Nem volt azonban mindig ilyen ízletes ez a gyümölcs. Eredeti, vad változatában még rengeteg mag volt, héja sokkal jobban megvastagodott, a húsos rész egész kicsi és sárgás színű volt.

Görögdinnye néhányszáz éve

És hogy honnan származik a nemesített változat? Egyes kutatók szerint Afrikából a mediterrán országokon keresztül került Európába, mások szerint viszont valószínűbb, hogy Közép-Ázsiából származik. Már állítólag Dzsingisz kán is ezzel az óriás gyümölccsel frissítette magát a 13. században és meg volt róla győződve, hogy a legnagyobb görögdinnyék Szamarkand környékén teremnek. Innen, Közép-Ázsiából juthatott el türk népek közvetítésével Anatóliába, majd onnan a Balkánra és hozzánk is. Takáts Sándor, a 19-20. század fordulóján élt történész is írt arról a “Rajzok a török világból” című könyvében, hogy a magyarokra mekkora hatással volt nem csak az akkori török divat, kézművesség, de a mezőgazdasági termények széles választéka is. Rengeteg új zöldség és gyümölcs érkezett a törökök által elfoglalt magyar területekre. Hozták a magokat Oszmán Birodalom-beli börtönökből hazatért magyar rabok, ajándékozták őket budai pasák is környezetüknek. Takáts azt is említi, hogy miután a görögdinnye termesztése elterjedt Magyarországon, annak szürete még nagyobb ünnep volt, mint a szőlőszüret és állítólag isteni bor is készült belőle! Ti ittatok már görögdinnye bort? Ha igen, kérlek, írjátok meg hogyan készül vagy hol szerezhető be napjainkban!

A bor színe pedig egyre szebb lett, a végén már igazi vörösborra is hasonlíthatott, ugyanis a nemesítésnek köszönhetően, minek során arra törekedtek, hogy minél édesebb legyen a gyümölcs húsa, a színe is egyre pirosabbá változott, ami annak köszönhető, hogy az édességét befolyásoló génje összeköttetésben van a színét befolyásoló génnel, így minél édesebb lett, a színe is annál pirosabbá változott.

Ahogy egyre élvezhetőbbé vált fogyasztása, úgy lett népszerű a szultáni szerájban is. Külön rendelet szólt arról, hogy Szulejmán asztalára csak a Dardanellákhoz közeli Lapseki településről beszerzett görögdinnye kerülhet. Sőt értékét mutatja, hogy Rüsztem pasa, Szulejmán nagyvezíre egy alkalommal egy óriási dinnyét ajándékozott a Német-római Birodalom konstantinápolyi követének, aki be is számolt erről követi jelentésében.

Görögdinnye árus Konstantinápolyban

Anatóliában ennek a csodás gyümölcsnek, mely manapság már köznép számára is elérhető finomság, számos fajtáját termesztik napjainkban is. Nem is kis mennyiségben, hiszen Törökország Kína után a világ második(!) legnagyobb görögdinnye-termesztője, évi közel 4 millió tonnányi termésével.

Ebből pedig a forró nyarairól is híres Adana és környéke közel 800.000 tonnát ad, nem is csoda, hogy ebben az évben is megrendezték a Görögdinnye Fesztivált, ahol ebből a gyümölcsből készült ételekkel és italokkal, népzenei koncertekkel, dinnye-evő és dinnye-emelő versenyekkel várták a látogatókat.

Már a híres 17. századi utazó Evliya Çelebi is megemlékezett arról, hogy az Oszmán Birodalomnak 16 kiemelkedő dinnyetermesztő vidéke volt. Napjainkban is Törökország számos régiójában termesztenek dinnyét és minden egyes régióhoz kötődő fajtának megvannak a sajátosságai. Bursában (a nyugati parton) sárgabelű dinnye a legnépszerűbb, Rodostó környékén a sötétzöld csíkos, melynek bele annyira harsogós és lédús, hogy épp csak végig kell húzni rajta a kést és szinte magától szétesik.Olyan mintha egy kész sorbet-t rejtene a gyümölcs belseje. Gediz környékén, a Égei tengerhez közel labdaformájú, egységes sötétzöld színű fajták nőnek, melyeknek korallvörös színű a húsuk. Ezek a nyár hírhozói, ugyanis koraérésű fajta, így amint kikerülnek a piacok standjaira, tudhatjuk, hogy visszavonhatatlanul megérkezett a nyár! Az Adana környéki fajta alaca (aladzsa) néven ismert, finoman márványozott mintájú a héja és többsége a közel-keleti országokban végzi, melyek nagy felvevői a török dinnyeexportnak. Végül pedig nem szabad megfelejtkezni a szír határhoz közel fekvő Diyarbakır környékén termesztett hosszúkás, tigriscsíkos fajtáról sem, melyek a Tigris folyó mentén nőnek óriásira.

Akármivel esszük is, legyen az meleg kenyér, friss fehér sajt, együk két kézzel, turmixoljuk le limonádénak vagy smoothienak, mindenhogy isteni!

A törökök ráadásul nem pazarolnak, felhasználják a héját is, mégpedig nem másra, mint hogy lekvárt főzzenek belőle. Hamarosan én is letesztelek néhány receptet és a következő posztban be is számolok róla!

Görögdinnye friss, fehér sajttal

(Forrás: Pinterest)