Török sörömök!

2016. április 26. 15:44 - Nar Gourmet

Kézműves sör..nem egy olyan gasztronómiai kategória, amiről első körben Törökország jutna eszembe. Mégis egymás után kaptam az inspirációkat ahhoz, hogy ebből a témából egy bejegyzés szülessen. Előbb egy Törökországban élő barátom hívta fel a figyelmemet az ország első családi sörfőzdéjére, majd a budapesti Startup Safary keretében megrendezésre került “Gasztro és Lifestyle startupok” című előadáson hallottam egy igazán motiváló előadást az Élesztő söröző és a Főzdefeszt megalapítójától, Bart Dánieltől.

És valóban, Törökország nem egy kézműves sör mennyország, az a kézműves sörforradalom, ami nálunk Bart Dánielnek és a vele együtt dolgozó szuper csapatnak köszönhetően az elmúlt öt évben megfigyelhető itthon, annak még csak apró nyomai fedezhetők fel keleti barátainknál. Természetesen nem könnyű egy olyan országban alkoholos italokat népszerűsíteni, ahol a vallás alapvetően tiltja azok fogyasztását. Azonban vannak merész pionírok, többek között az a család, melynek borait és pezsgőit még decemberi bejegyzésemben mutattam be ,vagy az, mely a nyugat-törökországi Muğla városa közelében egy tanyán alapított házi sörfőzdét.

De mielőtt még megismerkednénk velük közelebbről, nézzük meg, hogy milyen múltja is van a török sörfogyasztásnak.

Bár pontosan nem tudjuk, hogy mikor készülhetett az első korsó sör, az biztos, hogy az első sörözők az 1840-es években nyíltak, mikor az Oszmán Birodalom egyfajta modernizációba kezdett és nyitott a nyugat felé. Ennek a frissítő italnak a népszerűségét mutatja, hogy 1896-ban 1,2 millió, 1913-14 között pedig már 9.9 millió liter fogyott belőle. Bár 2015-re vonatkozó adatom nincs, de a 2012. évre vonatkozó 930 millió liter is sokat mondó szerintem. A legelső sörgyárat Isztambulban alapították 1890-ben a svájci Bomonti testvérek, majd az eredeti helyről 1902-ben költöztek abban az épületbe, amit ma Bomonti Sörgyárként ismer mindenki.

bomonti3.jpg

A sörgyártás kezdete Isztambulban

 

Az idők során ez utóbbi sörgyár közel 162.000 m2-es komplexummá bővült, melyben többek között a Bomonti Sörkert is helyet kapott és 1930-as évektől már a nagyközönség számára is nyitva állt. Többszöri tulajdonosváltás után 1991-ben fejezték be itt a termelést és az épület hosszú időn keresztül üresen állt. Néhány évvel ezelőtt azonban újjáéledt a kerület, melyet egyébként magáról a sörgyárról Bomontinak neveztek el. Isztambul legismertebb szórakozóhelyének, a Babylonnak a vezetősége birtokba vette az épület egy részét, ezt követően pedig sorra nyíltak a közösségi irodák és az éttermek, többek között múlt héten a “The Populist”, mely megannyi kézműves sörével és street foodjával várja a lazulni vágyókat.  Úgyhogy visszaértünk a gyökerekhez, újra sör folyik a sörgyárban :)

bomonti2.jpg

Bomonti sörgyár régen

bomontima.jpg

Bomonti sörgyár ma

 

Közben természetesen, ahogy minket a Dreher, Borsodi és egyéb tömegfogyasztásra szánt viszonylag ízetlen sörök meghódítottak, náluk az Efes Sörgyár 1969-ben kezdte meg a működését, 1980 óta gyakorlatilag piacvezető és úgy kinőtte magát, hogy a világ 11. sörgyártójává vált. De ahogyan a nagyvárosi fiatalok egyre inkább igénylik a minőségi ételeket, úgy kezdtek el megalakulni a sörszeretők körében a sörklubok, kezdtek el a sörrajongók blogokat írni, sörkóstolásokat szervezni és az igényeknek megfelelően kezdenek sorra megnyitni a kézműves söröket árusító pubok is.

Állítólag azonban még csak egyetlen olyan sörmárka létezik, melyet házilag készítenek... és akkor nem is fokoznám tovább a kedélyeteket, bemutatom az Akgonca és Ataç Besi házaspárt, akik Törökországban elsőként sörfőzésre adták a fejüket. Élettörténetük sem mindennapos, hiszen bár egyetemről ismerték egymást, elsőre mindketten más házastársat találtak maguknak és csak hosszú évek múlva jöttek rá, hogy jobb lenne együtt az élet. És tulajdonképpen sört sem akartak főzni.. A rokonoknak Muğla környékén olajfa ültetvényük volt, azonban arra a környékre csak a melegen préselés jellemző, a fiatalok viszont hidegen préselt olajat szerettek volna készíteni, így elutaztak Dél-Amerikába tapasztalatot gyűjteni (ezt mondjuk nem igazán értem, hiszem Törökországban és számos európai országban is megtanulhatták volna, de hát ez már az ő dolguk:) Felmerül a kérdés, hogy még ha meg is tanulták a házi sörfőzés csínját-bínját, miért ezzel foglalkoztak, ha helyben nem volt alapanyag és egyébként miért is nincs alapanyag? Mivel Törökország földje alapvetően nagyon cinkszegény, tehát búza- és árpatermesztésre nem igazán alkalmas, emiatt malátához hozzájutni sem egyszerű vállalkozás. Emiatt döntöttek úgy, hogy egyszerűbb, ha minden alapanyagot külföldről szereznek be. Nincs nehéz dolguk, mert egy logisztikailag könnyen megközelíthető régióban laknak, jelentős a turizmus is, így az infrastruktúra is fejlett.

Dél-Amerikából visszatérve költöztek a Muğla melletti farmra és láttak hozzá a sörfőzésnek. A névválasztás is érdekes, hiszen a Gara Guzu névben a guzu a kuzu(bárány) szó helyi kiejtés szerinti megfelelője, ehhez alkalmazkodott a gara szó, mely a kara (török) szóból lett átírva a guzunak megfelelően. Ezzel szerették volna kihangsúlyozni, hogy honnan is származik ez a termék. Ugyanakkor egy mögöttes értelme is van a névnek, hiszen ők ketten mindkét családban fekete báránynak számítanak azzal, hogy fél életüket utazással töltötték, hogy elváltak, majd újraházasodtak, nem beszélve arról, hogy otthon sört főznek! És hogy hogyan jutottak el Muğla, majd Isztambul bárjainak asztalaira? Mondhatjuk, hogy jó szerencsével, de produktumuk  híre leginkább szájhagyomány útján terjedt. Muğlában egymásnak ajánlották a Gara Guzut az ismerősök, majd egyre több bártulajdonos kereste meg őket, Isztambul pedig tudjuk, hogy mennyire nyitott az újra, így már csak idő kérdése, hogy mikor hódítja meg teljesen a “fekete bárány” ezt a metropoliszt is.

garaguzu.jpg

Végül pedig néhány tipp, hogy ha Isztambulban egy nyári kirándulás során egy hűsítő kézműves sörrel zárnátok a napot, akkor hova érdemes ellátogatni:

Bosphorus Brewing Company

Egy brit expat nyitotta ezt a mikrosörfőzdét és pubot azzal a céllal, hogy saját söreit árulhassa, melyhez a hozzávalókat Angliából importálja. Amit érdemes kipróbálni: İçmedik (jelentése: nem ittunk), egy világos ale; Istanbul Pale Ale, Brew 81, egy világos lager; Haliç Gold, a belga sílusú ale, valamint a legnépszerűbb Karbon Imperial Stout

Taps

A Taps Törökország első olyan sörözője, mely egyben sörfőzde is és kézműves söröket kínál. Nemcsak a helyiek, de a turisták körében is rendkívül népszerű, hiszen a Boszporuszra nyíló kilátást élvezhetjük, miközben válogathatunk a több mint 20 fajta sör közül.

Annak, aki ennyivel nem éri be, és inkább sörkóstolásra vagy éppen sörvacsorára adná a fejét ajánlom a www.biraatolyesi.net oldalt, ami bár törökül van, de érdemes velük kapcsolatba lépni személyre szabott programért.

 

Fotók: Pinterest

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nargourmet.blog.hu/api/trackback/id/tr618665118

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gyedmaróz 2016.04.27. 20:33:59

Azért a cinkszegény talajban rosszul termő maláta kissé megrendíti azt a hitemet, hogy a cikkíró képben van a sörkészítéssel kapcsolatban.

Nar Gourmet 2016.04.27. 21:35:27

@gyedmaróz: köszönöm az észrevételt! Valóban nem vagyok szakértője a sörfőzésnek, a bejegyzés célja mindössze az volt, hogy egy kis bepillantást adjon a török sörök világába. Ugyanakkor igaza van,nem volt helyes a megfogalmazás, javítottam is! :)

val 2016.04.27. 22:33:44

"A TÖRÖK KÉZMŰVES SÖRÖKNEK NINCS PÁRJA"

Most melyik Törökországról van szó? Ott fent északon?

Nar Gourmet 2016.04.28. 06:32:20

@val: Honnan idézted ezt a mondatot? Én biztos nem mernék ilyet állítani:)

Nar Gourmet 2016.04.28. 12:04:33

@val: Köszönöm a visszajelzést, én is rátaláltam most. Szeretném hangsúlyozni, hogy az ott megjelenő címeket általában nem a blogírók adják, hanem az oldal moderátorai. Most is ez történt és már írtam is nekik, hogy ezt változtassák meg, mert egyáltalán nem tükrözi a bejegyzés tartalmát, mi több, én sem értek vele egyet..