Lahmacun és a tini nindzsa teknőcök..

2016. február 22. 16:39 - Nar Gourmet

Ígéretem szerint minden hónapban megosztok veletek egy receptet és most az egyik legmenőbb török street-foodra, a lahmacunra (lahmadzsún) esett a választásom. Azonban mielőtt megosztanám veletek ennek a szuperkönnyen elkészíthető étel elkészítésének titkait, tisztáznunk kell néhány dolgot! Például, hogy mit is jelent a lahmacun, mióta esszük és mi köze van a tini nindzsa teknőcökhöz?

Szóval kezdjük ott, hogy szerintem alapvetően teljesen felesleges azon gondolkodni, hogy honnan ered a lahmacun, ma melyik nép érzi sajátjának és próbálja levédetni, hisz tulajdonképpen miről is van szó? Egy lapos tésztáról, amire fűszeres húst tesznek és megsütik. Nem hangzik túl egyedinek, mert ez akár lehetne melegszendvics, pizza vagy akár langalló is. Egy teljesen egyszerű étel, aminek különböző variánsai már több ezer éve töltik meg éhes gyomrunkat.

A lahmacun őse állítólag a levantei területekről származik, de vannak, akik szerint már a babiloniak is ezt ették úgy cirka 5000 éve. Így lett népszerű étel a mai Kaukázusban, Jordániában, Törökországban és Görögországban is. A neve arab eredetű és húsos tésztát jelent. (nem túl fantáziadús :) )

Ahhoz képest, hogy milyen régre nyúlik vissza a története, csak az 1960-as évek óta terjedt igazán el Törökországban és Örményországban, illetve a külföldön élő török és örmény közösségek körében.

Azért reméljük, hogy a két ország külpolitikai kapcsolatait nem árnyékolja be az a tény, hogy külföldön ugyanazt a fajta lahmacunt valahol török, valahol pedig örmény pizzának hívják. Sajnos ez görög esetben megtörtént, ugyanis a ciprusi görögök úgy vitték ki egyik évben a lahmacunt a londoni Nemzetközi Étel és Ital Fesztiválra, hogy azt autentikus ciprusi görög ételként kínálták lachmazou néven. A résztvevő törökök persze felháborodásukat fejezték ki, ugyanakkor meg is nyugtatták magukat azzal, hogy nem kell félteni a török lahmacunt, mert a görögök által prezentált változat közel sem olyan ízes, mint az övék. Na, a végén szerintem Törökország nem a területi igényei miatt nem fog belemenni a a ciprusi kérdés bármiféle konszolidációjába, hanem a lahmacun okozta sértettség miatt! :) Egyébként a kérdés megválaszolása, hogy melyik étel kihez tartozik igazán nehéznek bizonyul: a törökök hiába védették le a baklavát saját tradicionális édességként, az Európai Unióban számos üzlet polcán találunk baklavát görög zászlóval, “hagyományos görög sütemény” felirattal.. Azt hiszem nem ártana jobban odafigyelni nekünk is, hogy ki használja a pálinka és a Tokaji bor kifejezést! :)

Na de mi is ez a húsos tészta valójában? Eredetileg a tészta élesztő nélkül készült kifejezetten azért, hogy sütés közben se vastagodjon meg, mert itt a cél az, hogy egy ropogós hajszálvékony tésztát kapjunk végeredményként, ne pedig az egyik jól ismert pizzalánc 5cm vastag tepsis pizzájához hasonló valamit. (Ennek ellenére, akárhány receptet néztem meg, mindegyik élesztős tésztáról írt..)

Erre a tésztára kerül rá egy rendkívül egyszerűen és gyorsan elkészíthető massza, ami darált hús, paradicsom(sűrítmény), paprikapaszta és fűszerek összedarált keverékéből áll. Sumac, bors, hagyományos morzsolt olajos pirospaprika,.. ezek azok a fűszerek, amik a lahmacun jellegzetes ízét adják és amelyekkel ez az egyszerű étek kiérdemelte, hogy bekerüljön a Lonely Planet könyvsorozat “A világ legjobb fűszeres ételei” című kiadványába.

Miután ezzel megkenték a szupervékonyra kinyújtott tésztát, a hagyományos módszerek alapján mehet a téglából készült kemencébe, ahol pillanatok alatt ropogóssá sül. (Mérete általában egy nagy lapostányérnyi, de ma már készítenek egészen kicsike, tenyérnyi lahmacunt is, melynek a beceneve fındık lahmacun (mogyoró lahmacun), mely valószínűleg arra utal, hogy akkora kis tésztagolyóból nyújtják, mint egy mogyoró.)

Ezután pedig jöhet rá egy kis citromlé és sok petrezselyem és/vagy hagyma, fokhagyma, rukkola, koriander.. városa, embere válogatja! Lényeg, hogy ne legyen sok a zöldféle rajta, ne öntözzük meg plusz olívaolajjal se, mert ez mind “elviszi” az ízét.

Törökországban, elsősorban Şanlıurfa városához kötődik, a legendák szerint itt készítik a legautentikusabb lahmacunt. Itt hagymával eszik vagy néha grillezett padlizsánnal, de Gaziantepben például fokhagymásan. Ha Isztambulban járunk, akkor pedig bármi előfordulhat: találkozhatunk gránátalmából készült balzsamecetes vagy pisztáciás lahmacunnal is.

Na de még egy érdekes sztorit meg kell osztanom veletek, még pedig, hogy milyen ravasz cselszövéssel lett az olasz pizza legalább annyira népszerű Törökoraszágban, mint török változata. 1989-et írunk, mikor az első pizzaárusok megjelentek Törökországban. Próbálkoztak, próbálkoztak, de csak nem indult be az üzlet. Nem is csoda, ha egy országnak van egy olyan filléres házi finomsága, mint a lahmacun. Így hát nem volt mit tenni, lehúzták a rolót és hamarosan újra a lahmacun volt az egyeduralkodó! Na de a pizzások nem adták ám fel ilyen könnyen. 1991-ben egy mesefilmet mutattak be Amerikában, amit valamilyen furcsa oknál fogva a piaci ár 10%-áért ajánlottak fel egy török kereskedelmi csatornának. A csatorna azonnal megvette és sugározni is kezdte a mesét, a hozzá kapcsolódó reklámajándékok pedig hatalmas bevételt hoztak. Nem sok időnek kellett eltelnie és egyszer csak a török édesanyák azon kapták magukat, hogy a gyerekeik pizzát kérnek vacsorára. Mivel anyuka nem tudta, hogyan kell pizzát csinálni, viszont a kereslet pedig elképesztően nőtt, hirtelen megjelentek a pizzaárusok és a lahmacunkészítők legnagyobb bánatára már az egyetemisták is pizzát ettek útközben órára szaladva vagy este a koliszobában. És vajon melyik pizzalánc nyitotta meg újra éttermeit Törökország-szerte? Nem írom le, de azt hiszem már mindenki kitalálta (fentebb az 5cm vastag pizzájukkal már utaltam rájuk).

Azt hiszem, hogy ma már túlléptünk a szokásos könnyed gasztrotémán és beleláttunk a marketing sötét bugyraiba is! :)

Úgyhogy nem maradt más hátra mint a recept. Tessék elolvasni, hazamenni és a ma esti pizza helyett inkább egy lahmacunt sütni! Jó étvágyat! :)

lahmacun2.jpg

Tészta:

3 bögre liszt
1 kk friss élesztő
víz, só, bors


Feltét:
350 gr hús (bárány vagy marha)
1 hagyma
1 ek. paradicsomsűrítmény
1 ek paprikapaszta
1 kis pohár víz
fél pohár olaj
petrezselyem

Egy tálba szórjuk a lisztet, közepébe mélyedést vájunk. Közepébe vizet öntünk és szétmorzsoljuk benne az élesztőt. Megsózzuk és olyan puhára gyúrjuk, mint a fülünk puha része :) (Ha kell a vizet vagy a lisztet pótoljuk)

Pihentetjük nagyjából 1 órát, majd 6 felé osztjuk és vékonyra kinyújtjuk.

A feltét minden hozzávalóját robotgépbe tesszük és összedaráljuk, majd rákenjük a tésztára. Ha netalántán nincs otthon kemencénk, akkor 240 fokra előre felmelegített sütőben addig sütjük, míg a széle ropogós nem lesz.

Jajj de finom! Az ayran mellé kötelező! :)

 

Utóirat:

Néhány hasznos tipp:

  • Ha kettéhajtjuk a lahmacunt, akár 1 hétig is eláll a hűtőben

  • Mielőtt lahmacunt ennénk, kezdjük az étkezést egy meleg levessel, hogy előkészítsük a gyomrunkat. (főleg ha csípősen szeretjük a török pizzánkat)

  • A lahmacunt dürümhöz (vagy palacsintához - kinek melyik ismerős) hasonlóan feltekerve esszük

  • Lahmacun mellé a legjobb kísérő az ayran (sós joghurtital)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nargourmet.blog.hu/api/trackback/id/tr148411310

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.