Újévfa és töltött káposzta a törököknél..

2015. december 21. 22:13 - Nar Gourmet

Az előző bejegyzésben már szó esett a forralt borról és a gesztenyéről, de minél több bejglit látok a cukrászdákban és fenyőfákat az út szélén, annál többször elgondolkozom azon, hogy vajon milyen lehet Törökországban karácsonyozni?

Készítenek-e borlevest a kint élő magyar családok? A rántott halat tengeri halból készítik vajon? Hogy szereznek be szalonnát a töltött káposztához és végül annak joghurt kerül-e a tetejére tejföl helyett?

594dab02c16da75d98789dfd68fbde27.jpg

Azzal eddig is tisztában voltam, hogy karácsonyfa és karácsonyi kiegészítők tömkelegével találhatóak meg a nagyvárosokban, hiszen a törökök imádják a színes, csillogó díszeket és égőket. Először nem teljesen értettem, hogy egy muszlim család házába hogyan kerül karácsonyfa, de aztán kiderült, hogy a török elnevezés “újévfa” vagyis ők az új év eljövetelét ünneplik a fadíszítéssel. Utóbbit jó esetben már december elsején felállítják és lehet, hogy csak a tavasz beköszöntével bontják le. Így aztán a karácsony egyik alapelemét máris kipipálhatjuk a bevásárlólistánkon. Régebben élő fát nehéz volt beszerezni,  meg kellett elégedni az egyre valósághűbb műfenyőkre, de állítólag a Migrosban ma már gond nélkül hozzájuthatunk a földlabdás változatokhoz

Viszont ezután jön a kérdés, hogy mennyire ragaszkodunk a klasszikus borleves, halászlé, rántott hal, töltött káposzta, bejgli menüsorhoz vagy ezen ételek közül bármelyikhez? Úgy döntöttem megkérdezem néhány ismerősömet, hiszen én még nem töltöttem kinn az ünnepeket és érdekes lenne az ő tapasztalataikat meghallgatni. Szerencsére két egészen ellentétes történetre bukkantam, ugyanis István, az isztambul.info/blog szerkesztője, aki már 2008 óta él kinn Törökországban csak egyetlen karácsonyt töltött kinn, de akkor is nagy meglepetésére egy földlabdás fát kapott barátaitól ajándékba, ami végül sajnos kitartó locsolás után sem érte meg a következő decembert. Istvánéknál a gyerekek miatt természetesen azóta is minden évben állítanak fát, alatta megannyi ajándékkal, de a főzőcskézést inkább az itthoni rokonokra bízzák. Bár török felesége számos magyar finomságot tud már készíteni, legyen szó húslevesről vagy kalácsról, karácsonykor ha rajtuk múlna, nem ragaszkodnának a hagyományokhoz. Érdekességképpen azonban felsorolta, hogy mik azok az alapanyagok, amik nagyon hiányozhatnak egy-egy autentikus magyar fogás elkészítéséhez: tejföl, fehér répa, minőségi túró, illetve a magyar fűszerek, mint például a nálunk használatos kömény. Viszont finomabb a kakaó és mákból három fajtát is lehet kapni :)

A másik kedves ismerősöm, Áron, aki jelenleg a Balassi Intézet kulturális koordinátora Isztambulban, nem csak a jelenlegi állapotokról tudott beszámolni, hanem egész kiskorából is vannak még élményei, amikor is több évet töltött kinn családjával Ankarában. Bár az Oszmán Birodalom meglehetősen heterogén összetételű volt, ez az alapanyagok sokszínűségében nem köszönt annyira vissza 1-2 évtizeddel ezelőtt, főleg nem Isztambulon kívül. Míg 15-20 éve a tradicionális török konyha alapanyagain kívül bármilyen egyéb egzotikus hozzávalót nehéz volt beszerezni, ma már egy kis utánajárással, a megfelelő kerületben keresve találunk olyan élelmiszerüzletet, ahol sonkát, szalámi és szalonnát is árulnak. Így pedig már nem is olyan nehéz belekezdeni abba a bizonyos töltött káposzta elkészítésébe:) Természetesen a következő nehézséget a savanyúkáposzta beszerzése jelenti, hiszen bár ahogy ezt a gasztrotúráról szóló bejegyzésekben írtam, kinn is rengeteg fajta savanyúságot készítenek, az ízük mégis teljesen más mint, amihez mi hozzászoktunk. Így vagy savanyítunk otthon, vagy, ha már karácsonykor úgyis olcsók a repjegyek, rendelünk a tömegével látogatóba érkező rokonoktól vagy legrosszabb esetben szatmári töltött káposztát csinálunk, ami édes káposztából és paradicsomosan készül :)

Ezenkívül azonban Áron szerint minden beszerezhető, így náluk mindig volt borleves, hal, töltött csirke vagy pulyka és hagyományos sütemények. Egyetlen édesség hiányzik házból, jobban mondva a fáról, mégpedig a szaloncukor. De hát  mire jók a látogatóba érkező rokonok? :) A vállalkozókedvűek persze megpróbálkozhatnak az otthoni verzió elkészítésével, hiszen a rengeteg szakácsblogon már ezernyi recept megtalálható erre is. Ha viszont nem csak magyar barátainkat várjuk vendégségbe, a tradicionális zselés szaloncukrot inkább ne kínálgassuk, mert állítólag ez még a különösen édesszájú törököknek is túlzás...

a04f19cbfbbf8e8abf7e5fb2fd14cdbe.jpg

Fotók: Pinterest

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nargourmet.blog.hu/api/trackback/id/tr678190376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.