Én

2016. augusztus 04. 10:40 - Nar Gourmet

Tóth Ági vagyok, 2005 óta szerelmese a török kultúrának, leginkább a török gasztronómiának. 2010-2015 között Rüll Ildikó barátnőmmel szerveztem a Török Kávéházi Estek programsorozatot, 2,5 évig voltam a Yunus Emre Intézet Budapesti Török Kulturális Központ kulturális koordinátora és immár 2016 januárja óta havonta egy alkalommal török főzőkurzust tartok a Chefparade főzőiskolában. Szervezek lakáséttermi török reggelit és vacsorát, előadásokat és számos olyan eseményt, ami a török ételekhez kapcsolódik. És persze lelkesen írom a blogom, melyen havonta egy interjút, egy receptet tartalmazó bejegyzést és még minimum két érdekes gasztrosztorit posztolok. De miért is kezdtem bele a blogírásba?

Azért, mert a török utcai árusoktól vett friss narancslé sárgája a legszebb sárga, amit valaha láttam, mert a legjobb barista által készített tejeskávén sem olyan szép hab, mint a frissen csapolt ayranon, mert akit megcsapott már az Eminönüben, a hajókról árult friss halas szendvics illata, sosem fogja elfeledni, mert a már hajnalban zsúfolt isztambuli utcákon beszerzett, frissen sütött simit illata számomra a legfinomabb péksütemény-illat, mert az életemben kipróbált raviolik egyike sem volt olyan ízletes, mint az a manti, amit egy kapadokyai barátom készített, mert nincs még egy olyan édesség, amiben a cukorszirup és az olvadt sajt olyan tökéletes párost alkotna, mint a künefében, mert Isztambulban ettem életem első csirkemellből készült édességét, mert szerintem a legmenőbb gyorskaja a kumpir, mert életemben nem láttam még olyan gyönyörűségesen óriási sült gesztenyéket, mint az İstiklal Caddesin,mert a mélyvörös török tea mindenkiben megállítja egy kicsit az időt és ráveszi, hogy akár órákon át bámulja az utca népét egy kis lócáról, mert nem sok jobb dolgot tudok elképzelni, mint órákon keresztül úgy igazán török módra reggelizni, mert az igazi pisztáciás Güllüoğlu baklavára nem az a helyes jelző hogy gejl, hanem hogy isteni és mert egy szivárványnak sem olyan gyönyörűek a színei, mint a Fűszer Bazár standjain roskadozó ezernyi fűszernek.

No hát ezekért!

Meg talán azért, mert az eddig szerzett élményeimet és még azt a sokat, ami rám vár, szeretném betűkké tenni magam és remélhetőleg mások szórakoztatására!

Nem vagyok sem profi szakács, sem újságíró, egyszerűen csak rajongok a török kultúráért és gasztronómiáért. Ne egy hétköznapi, recepteket bemutató blogra számítsatok, én történeteket szeretnék veletek megosztani, melyek távoli tájakra repítenek és ízek, színek, illatok kavalkádját elevenítik meg a lelketekben! Így anélkül, hogy el kéne utaznotok, pontosan fogjátok tudni, hogy fentebb milyen ételekről beszéltem! Aztán ha a sors is úgy akarja, talán egyszer mindezt a sok finomságot együtt fogjuk megízlelni egy közös út során!

img_9573.jpg

 

Elérhetőségek: 

www.facebook.com/nargourmet.hu

nargourmet.hu@gmail.com

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://nargourmet.blog.hu/api/trackback/id/tr908944056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.